Hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden „fenékig tejfel”. Senki ne higgye, hogy nem merek szembenézni a hibákkal (ami számomra nem létezik), ezért leírom ide a beérkező „elmarasztalásokat” is.
„EGY KÖCSÖG VAGY, HOLNAPTÓL NEM KÉREK KAJÁT!”
Ettől az SMS-től eltekintve, nagyjából elég jól sikerült elkommunikálnunk egymással. Én sem vagyok különb az SMS küldőjénél, egy fikarcnyit sem. Jogos a felháborodása. Nem kapott ebédet, és volt már előtte is olyan, hogy nem tudtuk Neki 13 óra előtt szervírozni, amit kért. Igaz én, 14 órát jelöltem meg maximális időnek, ennek ellenére igyekeztem úgy intézni, hogy 13 óráig meg legyen mindenkinek a kajája.
Nagyon jólesik, ha tanácsokkal jöttök. Szóljatok, ha csak tehetitek, hogy mi az, ami nem igazán jól megy, de az lenne a kérésem, hogy ennek fényében tegyétek: Tudomásul veszem, hogy ez nem „üzlet” és nem „szolgáltatás”. Azzal „főzünk”, amink van. Ha ez kezdő szakács, ám legyen. Ha kezdő adminisztratív munkatárs…, hát ez van. Nincs más! Nincs összeszokott, nagy tapasztalattal rendelkező brigád – egyelőre. Egyelőre ez van! Ha valaki „fejre áll, akkor sem tudok mást nyújtani jelen pillanatban. Ezt vagy megérti valaki, vagy nem. Elnézést kértem minden „hibáért, amiket elkövettem”. Miért nem alkalmazok „retorziókat? Nos egyszerű. A büntetés semmit nem csinál vissza. A büntetés nem az „igazság”. Igazságot szolgáltatni nem lehet, az igazságot cselekedni lehet egy adott pillanatban. Senki ne kérje tőlem, hogy neveljem meg az alkalmazottakat, meg, hogy retorzió. Elhiszem, hogy hozzászoktatok egy ilyen társadalomban a büntetéshez, de ne mondja senki, hogy jólesett Neki, amikor büntették, mert véletlenül elszúrt valamit a munkahelyén. Nekem nem alkalmazottak dolgoznak. Én azt mondtam nekik, úgy gyertek ide, hogy nekem társak kellenek. Ennek megfelelően egy fillérrel sem viszek több fizetést haza, mint ŐK. Sőt! Ha valamiért megválnék tőlük, az nem az lesz, mert kezdőként elrontottak valamit. Azt mondtam Nekik: ha hazudnak nekem, ha nem jönnek dolgozni… akkor válok meg tőlük, de akkor szívfájdalom nélkül. Azért, mert véletlenül elégetnek egy fasírtot, vagy rosszul sikerül a leves, vagy a kaja kipakolása, „nem bántom Őket”. Igaz, megbeszélem velük mindig, mi az, amit elrontottunk, és ösztönzöm Őket arra, hogy a jövőben jobban figyeljenek.
Számomra a beteg klubtag ugyanolyan fontos, mint az egészséges…, de nem ragaszkodok senkihez. Ha valaki úgy érzi, hogy nem jó neki az, amit nyújtani tudunk, tegyen belátása szerint, és ha nincs más megoldás, nyugodt szívvel álljon tovább. Aztán jöjjön vissza, ha úgy érzi, most már jobb lehet a „szolgáltatás”, ami nem „szolgáltatás”. A részemről én mindenkit szívesen látok, könnyen fogadok be, és „könnyen is engedek el”. Nem veregettem vállon magam akkor, amikor elismeréseiteket nyilvánítottátok ki. És nem fogom elmarasztalni magam, amikor valaki épp lehord. Engedjétek meg, hogy hadd ne azonosuljak azzal, amit más mond rólam, mert mindenki másmilyennek tart. Elég volt eddig az életben úgy élni, hogy másnak megfeleljek, már nem akarok senkinek többé.
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne tegyek meg minden tőlem telhetőt mindenkiért, akiért csak tudok!
Bár nem tudom, ki vagy, de gondolom, Te is csak egy ÉN, ajánlom a lenti videókat!
Talán Neked is hasznodra lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése