Az interjú
Miért éppen egy „bolond”, az emblémája az alapítványnak?
- Évekig nem is volt embléma, aztán hirtelen ez villant be az agyamba. Annyiszor hallottam, hogy „te nem vagy normális, bolond vagy”, mondták sokan.
- Miért?
- Soha nem volt nehéz elnyerni ezt a címet, nem nehéz bolondnak lenni. Gondolj csak bele! Tegyél valami olyant, ami nem megszokott, eltér a megszokottól, az elvárásoktól, az etikettől, az erkölcstől…, s máris azt mondják: „Te nem vagy normális!” Megjegyzem, hogy száz évvel ezelőtt, amikor az ember repülni akart, és kísérleteket tett, Ő sem volt normális!
- Jelent valamit a „bolond”, vagy csak…
Nem. Nem, Csak! Igen is sokat jelent számomra. Egyfajta szabadságot kíván jelképezni. Hiszen egyedül a bolond az, aki ugrathatja a királyt anélkül, hogy fejét vennék. De sok esetben mondják, hogy nem sok választja el a bolondot és a „zsenit” egymástól. Ezzel nem kívánom azt sugallni, hogy zseni lennék, de mindazt, amivel foglalkozom akár értelmes, és figyelemreméltó is lehet.
- Miért nem csengettyűk vannak a sityakján?
- A „új” alternatívákat próbál ajánlani az emberiségnek, amiket ismernek, de nincsenek vele a „helyzet magaslatán”, nem igazán gyakorolják. A Galamb békét „kínál”. A szív azért, hogy a szeretetre hívja fel a figyelmet. A kereszt, pedig azért, hogy legyen hitük az embereknek mindezek „gyakorlására”.
- Közel tíz éve működik az alapítványod. Hogy ítéled meg, volt értelme? Milyen eredményekkel büszkélkedhetsz?
- Te gyakran teszel olyant, aminek nem látod értelmét? Gondolom nem. Egy „bolond” sem, csak legfeljebb Ő lát valamit abban, amiben a többiek nem. Hogy mivel büszkélkedhetek? Őszintén szólva, semmivel. Volt idő, mikor büszkeséggel töltött el, egy-egy eredmény, de mára már hidegen hagy ez az érzés.
- Miért?
- A büszkeség – szintén – a „tompítja” a dolgokra való rálátásodat, a helyes megítélésedet. A büszkeség is átalakult bennem, boldogság érzetté – azt hiszem.
- Megint mosolyogtál egy nagyot. Nem ez az első, amikor mondasz valamit, és mosolyogsz.
- Látnod kellene magadat, ahogy „kiül rád”, mit gondolsz a válaszaim után.
- Mit?
- Azt, hogy nem vagyok normális, „bolond” vagyok. S ma, ez így is van rendjén még!
- Ez így nem igaz!
- Mindegy, milyen szavat használunk a kifejezésre, ami benned összegyűlt. Csak annyi a különbség, hogy némelyik kifejezést sértőnek tartjuk. Azért korrigálom. Nem csak az, „ez bolond” érzése kavarok benned. Keresed az realitást abban, amit elmondtam. A pláne az, hogy sok esetben érzed, hogy amit mondok igaz, de sok esetben, nem mernéd elfogadni, vagy éppen a „gyakorlatba” beépíteni.
- Ez így, most igaz. Tudom, hogy vannak dolgok, amire büszke lehetnél, vagy ”boldog”.
- Ha eredményekről akarok beszámolni, azok vannak, vagy legalábbis annak tartom őket. Időrendi sorrendbe talán valahogy így:
Számos gyermekintézménybe került víztisztító beszerelésre a kezdeményezésem, és az alapítvány által való támogatás eredményeként. Nagyon sok előadás lement – mely igazán sok embert mozgatott meg – ami az egészségmegőrzést, és a betegségek legyűrését kívánta szorgalmazni természetes úton, a betegségek alap okait megszüntetve. Ha így fogalmazunk, sikernek könyvelhetem el, hogy munkám során a bio-, reformtermékek gyártása, egységes országos színtű forgalmazása elindult, a nagy áruházláncolatoknál. Sikernek érzem az első időkben rengeteg támogatást igénylő kaposvári biobolt megnyitását, fennmaradását, és rohamosan növekvő forgalmát, mely – tudom –, hogy az előadások eredménye. Eredmény, hogy mára, már három reformbolt van Kaposváron, ami mutatja az igény – rohamos – növekedését. Eredmény, hogy már térnek be emberek a boltokba úgy, hogy orvosaik ajánlják nekik gyógyulásuk érdekében. Ez azt mutatja, hogy egyre több orvos kezd „nyitni” ez irányba. Eredménynek élem meg, hogy egyre több településre hívnak, vagy éppen fogadják el ajánlatomat előadás, bemutató, kóstoló megtartása miatt a polgármesterek, klubok, embercsoportok. Eredmény ez a „kérdezz, felelek” is!
- Mi volt számodra ezek közül a legemlékezetesebb?
- Mind az volt, de talán egy „bátor” megyei közgyűlési elnök felkérése előtt „hajoltam meg”. Felkért egy előadás megtartására, és közel száz polgármester ült előttem. Azért mondtam, hogy „bátor”, mert sem megjelenésemben, sem mondanivalómban nem térek el attól, ahogy az nekem, „kényelmes”. És Ő ezt tudta. Nem mások bosszantására vagyok ilyen, csupán szabadságot kívánom megélni minden olyan szinten, ahol ezt megtehetem, mert a szabadság megadatott mindenkinek. Bár, utolsó „előadó” voltam néhány közéletű személyiség után, mégis elmondható, hogy érdekelte a jelenlévő polgármestereket (legalábbis, azt hiszem), amit elmondtam, az emberiség egy szebb és boldogabb jövőjének megvalósítási lehetőségéről.
- Mi van buktatókkal? Tudom, hogy nem egyszer kerültél kilátástalan helyzetbe.
- Volt úgy, hogy úgy éreztem, vége, „megbuktam”, de aztán ez az érzetem is átalakult, amikor legutóbb mindent elbuktam, egyetlen aláírással, amivel „bebiztosítottam” az alapítvány működését (anyagi keret). Nem akartam állandóan kúncsorgatni támogatásokért, és úgy gondoltam, ha már felkeltettem az igényt, ésszerű magyarázatokkal a reform termékekre, akkor eladom én magam, sőt gyártok is. Ment is a dolog, országos hálózatot láttam el választott társsal, de valljuk be, nem igazán értek a kereskedelemhez. Így történt meg (na meg azért, mert „rászolgáltam” valamivel), hogy aki üzlettársam volt, és barátnak hittem, magához ragadhatta az üzletet. De, nem haragszom ma már, igaz, rengeteg fizetnivaló maradt hátra, ami az alapítvány létét veszélyeztette, de, ha mindez nem történik, nem „lépek „tovább.
- Azt állítod, hogy nem neheztelsz rá egyáltalán?
- Ma már, egyáltalán nem. Az első pillanatban, amikor ezt megtette velem, nem láttam a könnyektől hazafelé Pestről. Sőt ki is feküdtem - de rendesen. Siránkoztam, még napokig belemerültem az önsajnálatba. Fohászkodtam, hogy miért is történhetett velem ismét ilyen, amikor én „Téged igyekezlek szolgálni Atyám!”. Volt képem Istent hibáztatni, hogy nem vigyázott rám. Azt hittem, amikor meghallgatta imámat és életben hagyott – mikor gyógyíthatatlan beteg voltam –, tartozom neki. Elárasztottam ígéreteimmel, hogy ezen túl mindent érte és az emberekért fogok tenni. Aztán a nagy önsajnálat közepette megszólalt bennem megint egy ismerős hang: „Nem kértem tőled semmit az égadta világon.” A könnyeim egyből felszáradtak, és úgy elkezdtem nevetni magamon, hiszen igaza volt. Ő valóban nem kért semmit tőlem. Én éreztem úgy, hogy tartozom, mert „emberként” hozzászoktunk, hogy semmi sincs ingyen. Látod! Ez a mondat volt az, amiért semmit nem bánok. Nem ért engem semmilyen veszteség, hiszen a forgalmazás jó kezekben van, él, és virágzik egyre jobban, én meg úgysem a pénzért tettem mindent, „elvileg”. Ez az egy mondat, ami akkor elhangzott („Nem kértem tőled semmit az égadta világon!”), sok mindent megváltoztatott életemben ismét. Ismét másképpen engedte látni a világot számomra az, ami történt. Nagy hasznát vettem!
- Nem hiszem, hogy ilyen egyszerű lenne.
- Pedig az!
- Miért mondtad, hogy „elvileg”, amikor a pénzt említetted?
- Rossz dolognak ítéltem meg a pénzt. Minden nyomorúságnak és erőszaknak okának. Mit az ember elítél legmélyebben, azt nem tudja „vonzani”. a pénz nem hibás! Mi emberek vagyunk olyanok, hogy rosszul használjuk fel a „kínálatot”. Egy telefonkészülék, jó vagy rossz? Ha zaklatnak rajta keresztül, nem tartjuk éppen jónak, ha segítséget hívhatunk, jó, hogy van. Ki lehet mondani bátran: „dolgok, nem jók, vagy rosszak, mi emberek tesszük azzá.” Ennek felismerése kapcsán, már semmi kifogásom a jövőben a pénz ellen. Azt hiszem, megbirkózom – most már – azzal, hogy is kell „kezelni” a pénzt. Fel is hívom az emberek figyelmét, hogy nem tudnak olyasmit vonzani, amit legbelül elérhetetlennek tartanak!
- Most, hogy nincs semmid, hogyan tovább? Mik a jövőbeni terveid?
Mi az, hogy „nincs semmim”? Ezt viccnek szántad? Mindenem megvan, amire vágyok. Talán annyi a különbség, hogy vágyaim nem akkorák, mint az embereknek általában. De ez is gazdagság, hiszen vágyaink beteljesülését tartjuk gazdagságnak, boldogságnak. Én már a híd alatt, koldusként is gazdag leszek! Tervezni már nem tervezek. A tervek beteljesüléséért, megvalósításáért az ember küzd, és tűzön vízen át véghez kívánja vinni. Nem kívánok küzdeni többé, rengeteg szenvedést tud okozni a küzdelem, a ragaszkodás, az elvárás. Fogalmazzunk úgy, hogy mindent megteszek a jövőben is azért, amiben hiszek, mert tisztában vagyok azzal, hogy ennyi „elég”. De már nincs elvárásom, senkivel, és semmivel kapcsolatban.
- Gondolod, hogy elég lesz a „hit”?
- Az elvárások nélküli tettel, az őszinteséggel… IGEN. Mit gondolsz, mi a világ, számodra, és minden ember számára, ha nem az, amit hisz! Létezik-e számodra az, amiben nem hiszel? A körénk épülő „valóság” a hitből származik! Innen kezdve, egyszerű: Amennyiben „mást” akarsz valóságnak életedben, higgy másban, s az lesz a valóság számodra! Minden, amit a jövőben kezdeményezek, és elérni kívánok, az nem nekem fog „szólni”(Na, ez így nem igaz, hiszen azt vallom, hogy se több, se kevesebb nem vagyok senkinél. Úgy is mondhatnám: Egy vagyok mindenkivel és mindennel. Hogy is mondhatnám: „Nem magamért teszem!?”). Az emberiségnek. Az emberek vagy felismerik, vagy nem. Vagy megérett a helyzet, hogy kezdeményezéseim „nyitott fülekre” találjanak, vagy nem. De mindez engem már nem fog érdekelni. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy ne tennék meg minden tőlem telhetőt, e témákban.
- Mik a továbbiak?
A további „munkámról” annyit, hogy sikerült meggyőzni befektetőket a növényi alapú húsok, szalámik, zsírok, kész élelmiszerek… gyártására. Természetesen bio-, reform élelmiszerekről van szó! Ez nagyon sokmilliós befektetés. Megjegyzem, ha nem vesztem el az előző piacot, nem lépek tovább ez irányba, tehát leszögezhetem, hogy a „veszteség” is tiszta „haszonná” alakult. Elindult egy írásos anyag az egészségügyi miniszter felé, melyet meglehetősen sok közéleti személyiség támogatott támogatói nyilatkozatával. Ez az anyag szorgalmazza, az alapítványom által kezdeményezett orvosokat megcélzó ez irányú tájékoztatások megszervezésével, lebonyolításáról. Ilyen a: Vizuális diagnosztika, írisz, bőr, nyelv, köröm… Ezek lehetővé teszik a betegségek kezdetének felismerését, a szervezetről tökéletes képet adnak. Így megtakarítható a költséges vizsgálat és nem elhanyagolható, hogy fájdalommentes. A betegség, táplálkozat kapcsolatának megismertetése, valamint a gyógynövények, és annak hatóerejének szervezetre való hatásának ismertetése. Ezek együttes alkalmazása, kiegészítve más – hiteles forrásból érkező – információval a természetes gyógymódokról, roppant hatékonnyá fogja tenni az egészségügy munkáját. Nem beszélve a megtakarításról. A másik téma, hogy nem foglalkozunk egyáltalán megelőzéssel, csak néhány hozzám hasonló „bolond” töri magát. A megelőzést lehet inézményesíteni. Ennek terveit is „tálalni” szeretném végre az illetékes helyen. Erre most jó esélyem nyílt, hiszen az elkészítet anyagot a megyei TB. Vezetője továbbítja ajánlatával az EÜ Miniszternek. Valamint készülőben van egy kis kötet, mely felismeréseimről, a jövőnkről szól, illetve versekbe foglal jó tanácsokat, az élet labirintus útvesztőinek használatáról. Talán ez is napvilágot lát, és sokan tanulnak az én „szenvedéseimből”.
- Végül is mi a végcélja mindezekkel az alapítványnak?
- Az én munkám nem „látványos”. Nem mutat fel hajléktalan, vagy éppen műtétre váró beteg gyerekeket pl.…, akikért a szív szakad meg. De, felmutat, egy egész társadalmat, kiknek szebb és boldogabb jövőt kínál. És, hogy, hogyan? Az alapítvány nem kevesebbet akar, mint elősegíteni az emberek boldogulását a jövőben.
Az elmélet, mi szerint „megy”, a következő: Érzelmeink gondolataink alapja… Gondolataink alapján cselekszünk… Az, hogy, hogyan érezzük magunkat, egészségi állapotunktól függ. Egészségünk táplálékainkban rejlik! Az egészséges ember jókedvű, vidám, odaadó, megértő… „építő” hatású! Míg az, az ember, ki bármilyen egészségügyi károsodásban szenved: Rossz kedvű, türelmetlen, agresszív, zárkózott… „romboló” hatású! Ezen összefüggéseket ismerve igyekszik az alapítvány a természetes élet- és gyógymódok propagálásával elősegíteni a „MEGMENTÉST”!
Ezekkel a „gondolatokkal” kívánjuk megkeresni a legkülönbözőbb fórumokat, intézményeket, polgármestereket, embercsoportokat, klubokat… egy-egy előadás, beszélgetés, ételkóstoló, tanácsadó… program lebonyolítása erejéig.
- Üzensz valamit?
- Sok ember mit nem adna, ha ismerné a jövőt. Talán segíthet valamicskét, az embereknek, ha tudják a következőket: A jelen nem más, mit a múlt következménye. A jövő nem más, mint a jelen következménye. Így, ha tudni akarod, milyen lesz a jövőd, figyeld a jelent! A jelenbe ne bosszankodj…, mert azt Te magad alapoztad meg a múltban, mikor mást bosszantottál…! Ha a jelenben, hazudsz, ha erőszakos vagy, ha elitész másokat… az a Te jövőd! Ha őszinte vagy, tudsz szeretni, megbocsátani… az a Te jövőd! Ugyan ez igaz, egy társadalomra, egy nemzetre, a világra… Ezért álok értetlenül e „szlogen előtt”: „Harcolni a békéért…” Talán tényleg „Bolond” vagyok.
Bár nem tudom, ki vagy, de gondolom, Te is csak egy ÉN, ajánlom a lenti videókat!
Talán Neked is hasznodra lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése