10 Új MAGYARORSZÁG KÖZELKÉP 1996. MÁJUS 21. KEDD
- URAM ISTEN MIVÉ LETTÜNK!?
Férfiak nem érik el a nyugdíjas korukat... Asszonyaink nem szülnek.. Reménytelen nők szülés utáni pillanatban meggyilkolják újszülöttjeiket... Gyereklányok ácsorognak az éjszakában a kocsi soron... Zsenge lányokat toboroznak külföldi kuplerájokba... Fiatal fiuk egy tányér levesért és éjszakai szállásért árulják testüket a pályaudvarokon és a Dunai-parti korzón... Tízéves kamaszok brutális kegyetlenséggel mészárolnak le öregeket, de saját cimborájukat sem kímélik... Fényes nappal a város szeme láttára agyon vernek egy embert... Kommandósok serege lövi le az elmebeteget... Rendőrök és vasutasok rugdosnak halálra egyetemistát... Kővel zúzzák be a törékeny koponyát, a vonatot dobáló, unatkozó, magukra hagyott gyerekek... Mocskos utcákon, koszlott kapualjakban az egyik nyomorult a másikat üti le megmaradt ötven forintjáért... Idegenek húzkodják ki kertjeink zöldségeit, mások tarolják le fáink gyümölcseit, lopják autóinkat, kifosztják víkendházainkat, kirabolják lakásainkat... Lelövik a papokat... Lopják a vasúti sorompó jelzőberendezéseit, és halottakat görget maga előtt a vonat... Rühes, tetves, tüdőbeteg emberek fagynak meg bokrok alján, hidak alatt, sötét lyukakban... Szétszórt szemetet hintáztat a szél, a kukákat túró szerencsétlenek, egy falás étel, pénzé tehető üvegek után kutatnak...Földestől falják fel az éhesek a kifosztott raktárak krumplijait... Gyertyafény mellett tanuló kis diákok kizuhannak az éhségtől az iskola padból... Síró öregasszonyok alkudoznak a patikákban, férjük már fel nem használt, de méreg drága gyógyszerét visszaválthassák... Teljes családok maradtak munka és megélhetés nélkül... már kikapcsolták a gázt és a villanyt, most elárverezik a fejük fölül a házat, mert a bankok egyoldalúan módosítanak szerződéseket
Pár százas települések majdnem minden munka korú embere munka nélküli... Lakó tömbök teljes házsorait fenyőgerendák tartják az összeomlástól... Szülők könyörögnek apróhirdetésekben, hogy halálos beteg gyermekeiket megmenthessék... Nincs becsülete az adott szónak, sem az írásos szerződésnek. Gengszterek fosztják meg az embereket megtakarított pénzüktől, hajszolják csődbe a kényszerből kis vállalkozóvá letteket... Jogerős bírói ítéleteket senki nem hajtat végre... Kinyitott tenyerű asszonyok koldulnak aluljárók kövén, utcasarkokon... Az iskolából kikerültek tömegei cél, értelem, munka nélkül tengődnek... Fogyatékosokat ítélnek halálra, öröklétig szobafogságra, csökkentve megvonva támogatásukat... Bezárt könyvesboltok, művelődési házak, könyvtárak helyén peep show-k, autó szalonok, bankok nyílnak... Megalázott tanárok, orvosok, művészek, kutatók vergődnek kiszolgáltatottan... Védtelenül állunk a világban, miközben fegyveres banditák buszmegállót, házat, templomot robbantgatnak körülöttünk, de nekünk egy késünk sem lehet.... Már rokonainkkal, barátainkkal sem találkozhatunk... két buszjegyért egy kiló kenyeret kapni... megfizethetetlen a vonatjegy, a posta, a telefon... kapcsolattartásaink így váltak lehetetlenné... Beomlanak a bányák, összedőlnek az üzem csarnokok... rozsdásodnak a gépek... pipacsot növel a szántóföld... a házakról mállik a vakolat... az egyetemi tanár fejére rázuhan a mennyezet... és kosz és mocsok mindenütt... Orvosok, mezőgazdászok, biológusok, tanárok és mérnökök menekülnek külföldre, vagy diplomájukkal havat lapátolhatnak, mint régen egyszer... Döghúson élnek a családok... Nyolcezren állnak sorban karácsonykor, szakadó esőben egy tál levesért a Petőfi csarnok előtt... Százezrek vacognak fűtetlen szobákban...
Két és fél millió nyugdíjasnak már tejre és kenyérre sem futja... Háromszázezer a veszélyeztetett gyerekek száma... A betegek harminc százaléka már nem tudja kiváltani gyógyszerét... Adózott jövedelemből, csillagászati összegű tb-járulékunk ellenére füzetjük a különféle orvosi ellátást, mert nem akarunk mi is a kórház előtt megdögleni... és adózott jövedelmünkből taníttatjuk - amíg bírjuk - gyermekeinket... és fizetjük a biztosításokat, de pénzünkből sem kifosztott lakásunkra, sem összetört, ellopott autóinkra, sem aszály és belvíz sújtotta vetésünkre nem futja... és már riogatnak: befűzetésünk a nyugdíjra sem lesz elég, és azt mondják, annyit kapunk majd végig dolgozott, tönkre tett életünk után, amennyit mi ismét csak adózott jövedelmünkből megtakarítunk magunknak... és dolgozunk míg bele nem halunk, mert hiszen Európába is sokáig dolgoznak az emberek. Fölszámoljuk a kórházakat, iskolákat, színházakat, művelődési házakat, szélnek eresztik a tanítókat, orvosokat, ápoló nőket, kutatókat, könyv kiadók dolgozóit, nincs szükség rájuk sem... És iszunk, kábítószerezünk, és gyilkoljuk magunkat, ha már nem megy tovább. És mindez még nem elég. Megfélemlítve, megzsarolva élünk mert még van munkahelyünk, hát hallgatunk. És mert még kitudjuk fizetni számláinkat, hát éhezünk... és lemondunk már mindenről: újságról, könyvről, színházról és moziról... már csak puszta életünk maradt. És teljesen magunkra maradtunk. És véletlenül sem szólalunk meg, mert nem akarjuk, hogy azonnal nacionalistának, sovinisztának, fasisztának kiáltsanak ki... mert büntetlenül vádolhatnak és bélyegezhetnek meg... De épül és szépül az ország. Csillogó márvány és üveg palotákat emelnek, az egyre szaporodó bankok, a biztosítók, a társadalom biztosítás, a külföldi üzletemberek, a zavarosban halászó vállalkozók... Business centerek tarkítják utjaink szélét... (s még az sem baj, ha mellettük 50-100-150 éve álló soha nem tatarozott házak - emberek lakásai - omlanak össze, mint a kártya vár... had hulljon a férgese...) Több milliós autó csodák előtt ugrándozunk, hogy milliónyi kátyú szennyét ne ránk fröccsentsék... És nézzük a TV reklámjait, hogy ez, vagy az, az autó csoda már igen csak olcsó, már egymillió kilencért kapható, meg, hogy étkezzünk egészségesen, koleszterin mentes étolajjal főzzünk - de már zsírra sem futja... Azt mondja a nagyobb kormányzó párt (volt) elnöke a rádióban, hogy ő a birodalmát építgeti... így: birodalmát... és, hogy több mint egy milliárddal forinttal támogatta pártját... És olajgate... és vám- meg adócsalások... büntetlenül, vagy röhejes büntetéssel... Új média mogulok és sajtó monopóliumok... Magán kastélyok a magánosított tiszta levegőn... Opera bálok, vállalkozók bálja, belterjes exkluzív rongy rázások egyenes adásban a televízióban, vakulj magyar, nézd az élelmeseket akik időben "tudtak váltani"... És tudjuk a mi pénzünkből buliznak egy amerikai film forgatásának ürügyén, miközben ingyen adták el a várost, mert hiszen minden eladó... de csak mert mi kimaradtunk belőle, hát ne tiltakozzunk, hogy herdálják a pénzünket... Egy ország kukkolhatja a gazdagok és hatalom pénzünkből rendezett mulatságait, féktelen, gátlástalan tobzódásait... Milliós havi kifűzetések... Magán testőrök és fegyveresek védik a vérünkön hízottakat... Éjszakai bank kifűzetések a haveroknak a csőd előtti pillanatban... Számolatlan milliók végkielégítésre... A drága telkeken álló kórházakra, iskolákra, színházakra is szemet vetett már valaki... És nem akad szinte egyetlen bolt sem, amelynek feliratát érthetnénk is... idegenek lettünk saját honunkban... Ügyvédek segítségével fosztják ki a kárpótoltakat... A parlament urai - képviselőink! - megszavazzák saját javadalmaztatásuk harminc százalékos emelését... és a Fővárosi önkormányzatban arról folyik a vita, ki melyik igazgató tanácsban kapjon helyet és pénzt természetesen... A mi béreink pedig évről évre rohamosan csökkennek a száguldó inflációban... A mindent elborító nyomor a társadalom védtelenjeit érinti elsősorban: a gyerekeket, az öregeket és a fogyatékosokat. Ők azok akik itt ebben az országban nem számítanak, nekik még és már fűzetnünk kellene, el kellene tudnunk tartani őket emberhez méltó módon, de - mint mondják - az ország nehéz helyzetében nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy hasznot nem termelőkkel foglalatoskodjunk. A háború után két kézzel kaparták ki az országot és építették ujjá a haszontalannak tartott milliók, a kőkemény terror és diktatúra idején, erejük végső megfeszítésével, munka erejük végső kizsigerelésével, miközben szültek, mert törvény kötelezte rá őket. És éheztek a gyerekekkel együtt. Szándékosan tartották alacsonyan a béreket, mert "jó" Rákosi elvtársunk szerint állampolgári jogon jár majd lakás, iskolai és orvosi ellátás. Ma már semmi nem jár állampolgári jogon, de a bérek ma is szándékosan alacsonyak, mert csak nyomorgó, vegetáló szintre kényszeríttet tudatlanokat lehet félelemben tartani, csak belőlük lehet ismét röghöz kötött rabszolgákat csinálni . (Menj, keress munkát másutt az országban - mondják -, de tudják ez lehetetlen, hisz ki venné meg az elvándorló lakását a katasztrófa sújtotta, munkanélküliséggel megvert ország részekben?)
Nemzedékek építették fel ezt az országot. Emlékeznek? A pénztelenség és az építkezés gyorsítása miatt erőnkön felül kötelezően jegyeztettek békekölcsönöket... Emlékeznek ugye, az "önkéntes" társadalmi munkára kényszeríttet országra, ahol még a gyerekeknek is dolgozni kellett? Emlékeznek a különféle pártkongresszusok és mindenféle jubileumok alkalmából meghirdetett ingyenes "kommunista műszakokra" és "felajánlásokra"? "Tied az ország, magadnak építed" - mondták, de ezt csak mi felejtsük el? Ennyire nem a miénk ez az ország?
És miért csak mi emlékezzünk a vad kapitalizmus idejéből a két úrra, akik valami olyasmit írtak: Ahhoz, hogy a tőkés extra profitra tehessen szert, a végsőkig ki kell zsákmányolnia a munkást. Ehhez három dolgot kell biztosítania: lakást, ahol a munkás megpihenhet... valami étket, hogy munka ereje ne csökkenjen... és valami gönc is kell, hogy mezítelenségét a robotban eltakarhassa... Hozzájárulásunk és beleegyezésünk nélkül adják el ma bagóért közös munkánk közös eredményét ugyan azok akik az országot az adósságba hajszolták, s vándorol külföldi bankok magánszámlákra és külföldi zsebébe a hozadék... Pedig a közös vagyonból a lenézett millióknak is jár, hiszen mi építettük ezt az országot, mi akiket ezerszer aláztak meg, ezerszer torolták meg rajtunk, ha fejünket épphogy felemeltük, mert mi itt voltunk, miközben az eladók - mert tehették - külföldön tanultak, és dolgoztak vagy élték a kivételezettek életét. Külföldieknek adják el nemzeti vagyonunkat, s mert külföldieknek tartozunk, azonnal vissza is adjuk a beszedett pénzt... És nekünk mivel tartoznak, egyetlen és megismételhetetlen életünkért? A kísérletekért melyeket rajtunk végeztek és végeznek? Milyen országban élünk, Uramisten, ahol az első szabadon választott miniszterelnökét a vesztesek nyugati támogatókkal a háttérben titkos paktumra kényszeríthetik... melyben - Istenem - a kisebb koalíciós partner megzsarolhatja...? Senki egyetlen párt képviselő, állami vezető, munkáltató nem kapott jogot arra, hogy emberek százezreit a véső reménytelenségbe, kilátástalanságba hajszolja. Senki nem kapott jogot arra, hogy az alkotmányban biztosított jogokat, a munkát elvegye tőlünk... senki sem kapott jogot arra, hogy a halálba hajszolja a kétségbe esetteket. A pénz és a hatalom birtoklása nem jogosít fel senkit mások megalázására, különös képen nem a védtelenek megalázására. Milyen mélységes mély megvetéssel tudják mondani pártoktól függetlenül az ármányosan hatalomba lévők: "Vesztesekkel nem lehet csatát nyerni". meg, hogy "a magyar társadalomnak a kreatív emberekre kell támaszkodnia, akik nem Tiborc csapatába tartoznak", a "szegények irigységéről" szónokolnak... a fél országnyi elszegényedettről - Tiborc csapatáról -, a választókról beszélnek undorkodva... Az alkotmány kimondja: mindenkinek joga van munkához...
És kimondja: mindenkinek joga van szociális biztonsághoz... És azt is kimondja: mindenkinek joga van az öregség, betegség, árvaság, önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátáshoz...
És kimondja: mindenkinek joga van a művelődéshez...
És kimondja: minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz...
És kimondja: hogy minden gyermeknek joga van védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő szellemi, testi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges...
És kimondja: hogy senkit nem lehet embertelen, megalázó elbánásnak alávetni...
És kimondja: az államnak kötelessége intézkedéseket hozni az esélyegyenlőtlenségek megszüntetésére...
És kimondja: a törvény teljes szigorával kell eljárni, és büntetni kell azt aki embereket hátrányosan megkülönböztet...
Mert ne merje senki azt mondani, hogy az éhhalálhoz sok, megélhetéshez kevés nyugdíj szociális biztonságot jelent... ne merje senki mondani, hogy az elnyomorított utcára kirakott családok gyermekei védettek és éhező szédelgő gyerekek testi, az iskolából kiszorulók szellemi és a totális erkölcsi fertőbe taszítottak erkölcsi fejlődése biztosított... és senki ne merje azt mondani, hogy nem megalázó eljárás szociális segélyekért kuncsorogni, egyetlen tál levesért sorba állni, vagy ingyenes orvosi ellátást biztosító szegénységi bizonyítványért koldulni...
Ne merje senki azt mondani, hogy nem embertelen elvenni a munkához való jogot..., hogy emberhez méltó a szeméttelepekre száműzött családok élete... senki ne merje azt mondani, hogy nem tipornak bele az emberi méltóságba, amikor csemegéznek a munkavállalók között: te férfi vagy, te nő vagy, te fiatal, te öreg, hát nem kellesz... Senki ne merje azt mondani, hogy nem embertelen, amikor hajléktalanok ezrei kószálnak az utcákon... és hogy nem embertelen amit az öregekkel, gyermekeinkkel és fogyatékosainkkal tesznek...
Nem hiszem, hogy ők kevesebbet érnek, mint a milliárdos pártvezérek, a bankárok, csalafinta vállalkozóink, vagy sztárnak kikiáltott újságíróink... Hol vannak pl. Liechtenstein alkotmányos berendezkedésről oly pontosan eligazító alkotmányjogászok, akik felszólalnának a védtelen milliók alkotmányos jogainak védelmében és hol vannak az ügyvédek akik vállalnák ügyeket a bíróságon, és hol vannak a bírók, akik soron kívül tárgyalnák a kisemmizettek pereit, és hol vannak a probléma érzékeny újságírók, rádiósok és tévések, akik lelepleznék megnyomorításunk folyamatát, és - kimernék mondani a szót - a nép mellé állnak... És miért nem szólal meg a demokratikus Charta sem, hisz itt egy egész ország lett egyszerre más... Magunkra maradtunk mi tízmilliónyian. Csak magunkra számíthatunk. Nem szabad félnünk. Mindenkit nem lehet kilakoltatni. Mindenkit nem lehet bebörtönözni. Mindenkit nem lehet kerékbe törni, ló farkához kötni, felnégyelni. Mindenkit nem lehet bíróság elé állítani sem.
De ki kell mondanunk végre: már nincs miről lemondanunk... ennyi volt. Elég volt. Nincs tovább.
Nem hiszem, hogy sokan lennétek, akik nem látjátok be az olvasottakat.
Bár nem tudom, ki vagy, de gondolom, Te is csak egy ÉN, ajánlom a lenti videókat!
Talán Neked is hasznodra lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése