Az Út (Bevezető)

Ezt a könyvet egy „Bolond” írta. Nem hiszem, hogy lenne értelme megszemélyesíteni a Bolondot. Minek? Ha jól belegondolunk, teljesen mindegy, hogy ki írta le ezeket a sorokat. Mikor az ember azt vizsgálja, hogy maga a forrás milyen hiteles, úgymond, feltételekhez köti, hogy mit hisz el abból, amit hall, amit olvas. Amennyiben így tesz, máris „megbukott”. Több okból is. Mivel a valóság nem más, mint amit hiszel, és semmi sem valóság számodra, amiben hinni képtelen vagy, így semmi nem lehet valóság számodra az sem, amit én bemutatok, leírok, megéltem – és ennek kapcsán állíthatom, Te is megélheted – ha nem hiszed el nekem. Hiszen gondolj csak bele! Minden, mi valóság, előtte nem volt más, mint „gondolat”, mely megvalósult. Hitetlenkedve állhatsz e kijelentés előtt, de ez csak azért van, mert ismereteid a mindenségről „hiányosak”. Az ismeret, a megismerés, a „tudás”, annak az alapköve, amire kivétel nélkül minden ember vágyik. Ez nem más, mint a szeretet, a boldogság, az egészség...

A tudást megszerezni lehetetlen, tanulj bármennyit is, mert a „tudás” Te Magad vagy!

 

 

         Számos könyv jelenik meg, jobbnál jobbak. Én magam is olvastam néhányat (megjegyzem, nem igazán volt könyv a kezemben életem során), melyből tudtam hitet meríteni. Nélkülük nem találtam volna kiutat kínokkal megtelt életemből.

Amennyiben meg kívánod teremteni a boldogságodat, azt a boldogságot, amit nem egy-egy pillanatnyi vágy kielégítése okoz, hanem örökké tart, légy okos! Légy sokkal okosabb, mint én voltam! Téged ne a kínok tanítsanak meg… Ne a kínok tegyenek bölcsebbé! Én buta ember vagyok! Én „bolond” vagyok, mert nem tanultam más kárából, mint az okos emberek.

         Nagyon fontos momentum, hogy minden, mit kiolvasni vélsz magad számára, annyira igaz, amennyire annak tartod, ezt tartsd folyamatosan szemelőt! Egy párszor, lehet, hogy figyelmeztetlek még majd. Még fontosabb, hogy szívednek higgy!

Az igazság, mint olyan relatív, csak nézőpont kérdése, ezt ne feledd! Viszont az IGAZSÁG felismerhető, és tapasztalható is, ha szívednek hiszel. Amikor azon kapod Magad, hogy töröd az agyad azon, hogy amit olvasok, az igaz-e, és érvelni kezdesz, ott kezded Magad félrevezetni!  

Nem állítom, és nem is állíthatom, hogy én az „élet igazságait” tárom fel előtted – pedig pontosan tudom, hogy azt fogom tenni –, mert én már tudom, hogy a valóság valóban mindig az, amit éppen hiszünk! Ennek ellenére azt állítom, hogy amennyiben képes vagy figyelmesen olvasni, esetem, életem leírása egyfajta „mankót” ad, mellyel furcsa módon – bár „mankó” – olyan akadályokon juthatsz át, amiről előtte álmodni sem mertél!